8. Egy mindenkiért

Betűtervezési alapok

Egy mindenkiért

Mi határozza meg, hogy egy betű alkalmas párja-e egy másiknak az adott típuson belül? Hakezdetben meghatározunk egy betűformát, hogy ruházhatjuk fel ennek a betűnek a tulajdonságaival a többit?

Legyen a kezdő pontunk az ‚e‘ az ábránk közepén. Feltételezzük hogy ezt az e-t mi rajzoltuk, szeretjük a formáját nagyon és szeretnénk még több ehhez az e-hez hasonló betűt tervezni. Hol kezdjem? Talpas vagy talpatlan legyen?

Nézzük az első próbálkozás eredményét a baloldalon. Egy groteszk ‚I‘. A fekete rész ugyanolyan vastag mint az e-betűn, ugyanaz a középmagasság is. Működik, azt gondoljuk.

Második próbálkozás: a jobb oldali ‚i‘, ugyanaz a vonalvastagság és középmagasság, de most talpas változatban.

Az ‚e‘ betűszeme nem állandó vonalvastagsággal rendelkezik, kontrasztot hordoz. Viszont a baloldali ‚i‘ volnavastagsága állandó, így nincs benne kontraszt. A jobb oldali ‚i‘-ben találunk kontrasztot, a talpak hozzáadása, különböző vonalvastagságokat eredményezett. Ez azt jelenti, hogy a kiindulópontunk, az e, meghatározza hogy a többi betümetszetünknek talpas betűnek kell lennie. (vagy más módon kell biztosítanunk a kontrasztot)

Természetesen minden hasonló szabály azért van hogy áthágjuk. A fenti szöveg nem azt jelenti, hogy nem tervezhetünk soha olyan betűket amelyben a fenti ‚e‘-hez a bal oldali ‚i‘-t tervezzük. Természetesen minden lehetséges, de így már jobban láthatjuk hogy mit teszel, akkor is ha nem teszed. Minden tiszta?

Előző

Következő

Tartalomjegyzék

1. Azonos méretet mindennek
2. Betű terminológia – szakkifejezések
3. Folytonos formák
4. Kalligráf eredet
5. Egalizálás
6. Fekete vs. fehér
7. Dőlt vs. kurzív
8. Egy mindenkiért
9. Olvashatóság
10. Arányok
11. Kis kapitálisok
12. Dísz, kacskaringókkal díszített betűk (swash caps)
13. Középmagasság
14. Kövér szöveg
15. Vázlatok digitalizálása
16. Másol, beilleszt?
17. Formák kiegyensúlyozása
18. Egalizálás, alámetszés
19. Ligaturák