Kommentár nélkül

“Egy betűtípus sikere – mondjuk egy cég arculatteremtésében – esetleg nem annyira a formális tulajdonságainak köszönhető, hanem valamiféle, még ha tudattalanul is elfogadott jelentésnek, amelyben a betűterv és az adott cégről vagy a termékről kialakult kép osztozik.
Ezt a nézetet támogatja Walker és munkatársai (1988) kutatása, amely azt a kérdést vizsgálta multimodális megközelítésből, hogy mitől lesz egy üzenetre az egyik betűtípus a másiknál alkalmasabb. Walker és munkatársai vizsgálatukban arra kérték a kísérleti személyeket, hogy értékeljenek tizennégy betűtípust melléknevek ellentétpárjaiból álló szemantikus differenciaskálán, amely olyan szópárokat tartalmazott, mint a puha-kemény vagy a gyenge-erős. A kísérlet egy másik helyszínén a résztvevők egy másik csoportja tizenhárom foglalkozást értékelt (olyanokat mint a pék vagy a kovács), ugyanazt a melléknévlistát használva. A kutatók többek között arra a kérdésre keresték a választ, hogy a betűtípusok és a foglakozások skálaértékeinek hasonlóságából következik-e az, hogy az adott betűtípus a megfelelő foglalkozás jelzésére alkalmasabb mint a többi betűtípus.

Az eredmények megerősítették a feltételezett kapcsolatot. Így ha a pékek vagy a kovácsok társasága saját arculat kialakítására törekszik, akkor célszerű olyan betűtípust használnuik, amely illik a róluk kialakult képhez.”

Ray Crozier: Design és pszichológia (Nemzeti tankönyvkiadó 2001)