8. Egy mindenkiért

Betűtervezési alapok

Mi határozza meg, hogy egy betű alkalmas párja-e egy másiknak az adott típuson belül? Hakezdetben meghatározunk egy betűformát, hogy ruházhatjuk fel ennek a betűnek a tulajdonságaival a többit?

Legyen a kezdő pontunk az ‚e‘ az ábránk közepén. Feltételezzük hogy ezt az e-t mi rajzoltuk, szeretjük a formáját nagyon és szeretnénk még több ehhez az e-hez hasonló betűt tervezni. Hol kezdjem? Talpas vagy talpatlan legyen?

Nézzük az első próbálkozás eredményét a baloldalon. Egy groteszk ‚I‘. A fekete rész ugyanolyan vastag mint az e-betűn, ugyanaz a középmagasság is. Működik, azt gondoljuk.

Második próbálkozás: a jobb oldali ‚i‘, ugyanaz a vonalvastagság és középmagasság, de most talpas változatban.

Az ‚e‘ betűszeme nem állandó vonalvastagsággal rendelkezik, kontrasztot hordoz. Viszont a baloldali ‚i‘ volnavastagsága állandó, így nincs benne kontraszt. A jobb oldali ‚i‘-ben találunk kontrasztot, a talpak hozzáadása, különböző vonalvastagságokat eredményezett. Ez azt jelenti, hogy a kiindulópontunk, az e, meghatározza hogy a többi betümetszetünknek talpas betűnek kell lennie. (vagy más módon kell biztosítanunk a kontrasztot)

Természetesen minden hasonló szabály azért van hogy áthágjuk. A fenti szöveg nem azt jelenti, hogy nem tervezhetünk soha olyan betűket amelyben a fenti ‚e‘-hez a bal oldali ‚i‘-t tervezzük. Természetesen minden lehetséges, de így már jobban láthatjuk hogy mit teszel, akkor is ha nem teszed. Minden tiszta?

Előző

Következő